„Mit hozol a világnak?”
„Egy maradandó érintést” – mondta.

A jelenléte sokáig ott lebegett, miután elment.
Egy műteremben egykor az alakja díszítette a termet, új intenzitást és titokzatosságot öntve a vászonba.
Egy bálteremben megmaradt a lényege, egy illat, amely még távozása után is történeteket suttogott.
Egy menyasszonyi ruhában, karmazsin ajkakkal és csipkefátyollal eleven életet vitt a rózsákba egy rendező felvételén.

Az aurája mélyvörös.
Olyan erős, mint a mélyvörös ajkak, amelyek titkokat suttognak a füledbe.
Olyan titokzatos, mint egy skarlátvörös karneol ragyogása.
Lebilincselő, mégis mindig elérhetetlen.

A mélyvörös árnyalatában olyan finom és mély nyomot hagy, mint az ecsetvonások egy vásznon.
Ő a Múzsa, aki szelíd kitartással táplálja a vágyaidat.